Új jelszó kérése

Szavazás

Ön milyen fizetési módot választana leginkább?
Banki átutalás
Bankkártyás
Készpénz
Postai Utánvét

Naptár

2018. Augusztus
H
K
Sze
Cs
P
Szo
V
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
 

Látogató számláló

0
0
4
9
2
5
4

Termékek


INDIA ASSAM • HUNWAL (TGFOP1)
INDIA ASSAM • HUNWAL (TGFOP1)

A Hunwal Teakert Jorhatban, Assam indiai részén, a Brahmaputra folyótól délre található. A viszonylag alacsony, kb. 1000 m-es tengerszint feletti magasság (mely Assamban egyáltalán nem jellemző), a hűvösebb (nappali-éjjeli) hőmérséklet és a velejáró lassú növényi növekedés egy nagyon gazdag és erős teát garantál. Ez a szépen kidolgozott tea a második szedési időszakból („second flush”) származik. Nagyon fűszeres és erős, jól elkülöníthető utóízzel. Illata maláta jellegű és teljes.


Vélemény írása a termékről
Név
E-mail cím
Üzenet
Értékelés

Vélemények a termékről
Átlagos értékelés
1
Experimental Mouse
2013.05.13 07:36
Ismerkedés az Assamokkal

Assamot kóstolni csak természetes fénynél érdemes. Legjobb hely erre egy ablak mellett van, de bárhol jó a lakásban, ahol természetes fény éri az asztalt teakészítés közben. Kell hozzá még 1 üveg kiöntő (bármilyen 200-250 ml-es hőálló üvegkancsó megfelel a célra) és a legszebb, legünnepibb, inkább széles és lapos max. 100-150 ml űrtartalmú de legfőképp fehér belsejű teás csészénk, amink csak van.

Hunwal TGFOP1

A halványnál is fehérebb árnyék.
Egyszerű tea. Könnyen, gyorsan fájdalommentesen átesik rajta az ember. Mint Rozi a malteros-talicskán. Próbálom egyszer, próbálom kétszer, akárhányszor. Reggel, délben, este, készítem erősebbre, gyengébbre: Egyre megy, valahogy nem kap el tőle a szokásos „Assam feeling”. Olyan (önmagában nem rossz, de mégiscsak egyfajta) „egyen-íze” – a halványnál is fehérebb … - van mintha CTC-t innék, pedig ez aztán tényleg nem az.
(Közbevetés: A „CTC” a tea feldolgozásának egy – kölönösen Assamban elterjedt – módja. – Akit a technikai részletek érdeklik, olvassa el a vonatkozó szakirodalmat. – Deklarált célja ennek, az egyenletesen magas minőségű fekete tea biztosítása a feldolgozás során. Van is olyan, aki ezt kedveli. Mások – köztük az én – véleménye(m) szerint viszont, igaz ugyan, hogy jó minőségű végtermék keletkezik, azonban épp az egyedi karaktere vész el az így készült teáknak. Olyan „egyen-íze” lesz az összesnek. Nem rosszak, csak éppen fölösleges különösebben erőlködni velük, mert egyet megkóstolsz és máris mindet megismerted.)
Na, hát akkor, jöjjön Atus. Az majd jót fog tenni.
Atus a „ház barátja”, aki szereti a teát, kicsit ért is hozzájuk, de nem egy igazi profi, viszont nem is tartja annak magát, ezért elfogulatlan. Így aztán időnként – mikor úrrá lesz rajtam a „teaügyi kétség” – vele szoktam „átbeszélni” az ilyen nagy horderejű kérdéseket.
Atus jön is, én pedig kínosan ügyelek minden részletre: Áztatási idő, vízhőfok, előmelegített kanna és kiöntő, természetes fény, minden rendben legyen. Nehogy már én szúrjam el!
3 perces áztatást követően áttöltöm a kannából az áttetsző üveg kiöntőbe, de csak szépen lassan óvatosan. Semmi kapkodás! Közben Atust figyelem, nem a teát. Látom, amint kezd kikerekedni a szeme. Hol engem néz, hol meg a készülő teát. Nem egészen érti, hogy most mit is akarok tőle? Én meg nem is akarom megkönnyíteni a dolgát. (Eddig mindig megmondtam neki előre, hogy én milyennek gondolom a most kóstolandó teát, most pedig eszemben sincs. Jöjjön rá magától, hogy nekem ízlik-e, és csak az ő megerősítésre várok, vagy valami másról van szó!)
Egyetlen, határozott mozdulattal töltöm meg csészéinket, és csak várok ...
Atus beleszagol, belekortyol, nézegeti, vizsgálgatja, aztán egyszercsak látom, ahogy a nagy felismerés lórúgásszerűen megérkezik, de férfimódra állja. (Ennek szemmel látható megnyilvánulása nála abban áll, hogy a feje egyszerre mutatja a csodálkozva gyermekien kíváncsi, a mosolygós, és a babarcú gyilkos valami utánozhatatlan keverékét.):
- Hát ezzel meg most mi a fene bajod van már megint? – kérdezi.
- Na látod! Éppen ez az … - válaszolom, aztán ő meg gondoljon, amit csak akar, vagy tud, jelen állapotában. Én megtudtam, amit akartam, vagyis amit eddig is tudtam:
Én még – szerencsére – rossz leveles teát nem ittam. Olyat viszont, ami NEKEM nem ízlett, - de a társaságban másnak (jelen esetben Atusnak) nagyon, vagy legalábbis igen – többet is. Egyelőre még olyat sem, aminél aztán egy másik – utólag - ne lett, vagy lehetett volna jobb(an tetsző NEKEM) a maga nemében. Ettől a ténytől azonban még egyik sem lett rosszabb a másiknál, pláne nem kifejezetten „rossz”. Nincs abszolút mérce!
Azért a bőrömből nehéz kibújni: Ez a tea „csak” négyest fog kapni, de ez senkit ne zavarjon!
Kóstolja meg bátran, aztán saját hatáskörében eljárva döntsön róla! A lényeg, hogy – mint mindig - a saját döntését hozza meg, ne pedig mást utánozzon!