Szavazás

Ön milyen fizetési módot választana leginkább?
Banki átutalás
Bankkártyás
Készpénz
Postai Utánvét

Naptár

2024. Március
H
K
Sze
Cs
P
Szo
V
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

Látogató számláló

0
1
2
5
8
6
6

Partnereink

Termék részletek



INDIA ASSAM • KELET-MOKALBARI (FTGFOP1)

INDIA ASSAM • KELET-MOKALBARI (FTGFOP1)

Megosztom
Funkciók
Raktárkészlet
20 tasak
Tömeg
50 g/tasak
Rövid leírás a termékről

Klasszikus Assam, a régió egyik legjobb ültetvényének második szedési időszakából („second flush”). Immár közel 100 éve remek teákat termesztenek itt, mint amilyen a mi kínálatunk is: drótszerű, színes levél, erős és pikáns aroma, gazdag maláta jelleggel. Igazi különlegesség, akár tisztán isszuk, akár „Kluntje”-vel (kandiscukorral) és tejszínnel, mint Kelet-Fríziában. Bármely színvonalas Assam kínálat tagja kell legyen.

A termék tulajdonságai

Összetétel: 100% fekete (FTGFOP1) tea - „second flush” időszak

Elkészítés: 2-4 perc 100°C-on, 4-5 púpozott teáskanál 1 liter vízhez

Kiszerelés: 50 g-os tasakban, exkluzív csomagolásban


Vélemények a termékről
Átlagos értékelés
1
Experimental Mouse
2013.02.10 19:12
Ismerkedés az Assamokkal

Assamot kóstolni csak természetes fénynél érdemes. Legjobb hely erre egy ablak mellett van, de bárhol jó a lakásban, ahol természetes fény éri az asztalt teakészítés közben. Kell hozzá még 1 üveg kiöntő (bármilyen 200-250 ml-es hőálló üvegkancsó megfelel a célra) és a legszebb, legünnepibb, inkább széles és lapos max. 100-150 ml űrtartalmú de legfőképp fehér belsejű teás csészénk, amink csak van. (Na ez mind az, amitől ma reggel merőben eltértünk! De csak a Mama kedvéért.)

Kelet-Mokalbari FTGFOP1

A Mama kedvence.
Megint reggel van. Ülünk kettesben anyáméknál a konyhában. Itt a bérkaszárnyában a nem túl napos körfolyosóra nyiló ablak az egyetlen fényforrás. Aki ide a nap bármely szakában belép, első dolga lámpát gyújtani. (Nesze neked természetes fény, a többi fent leírt puccos-flancos dologról aztán nem is beszélve.)
Anyám 80 éves, vérnyomáscsökkentőt szed, kávét sem ihat az utóbbi időben, – pedig szerette – úgyhogy mostanában teával „kényeztetem”. Ez tetszik neki. Az egész, úgy ahogy van: Eljött a „gyerek”, hozott megint valami finomat. (Amit talán nem is szabadna, de ebben azért nem teljesen biztos, meg ez úgyis a kettőnk titka marad és a társtettesi minőségben elkövetett közös „bűnözés” érzése csak fokozza az ilyen – két-három naponkénti - reggeli együttléteink meghittségét.) Nem ám valami boltit a sarokról, ilyet ott nem kapni, én sem láttam ott olyat, mikor még pár hónapja egyedül is le tudtam menni. Szaküzletbe, teaházba – vagy mifenébe – meg ilyen helyekre kell érte mennie, meg úgy hozatja, néha egyenesen ide. Az nagyon jó. Akkor együtt kóstoljuk meg először a friss szerzeményt.
(Ha ízlik neki akkor azonmód ott is „felejtem” nála, aztán otthonról felhívom, hogy nyugodtan iszogassa, addig is míg legközelebb megyek, meg azután is, ha már így esett, hogy a nagy beszélgetésben elfeledkeztem róla, de CSAK egyet napjában és CSAKIS reggel. Így lesz ez ma is a Kelet-Mokalbarival, már látom előre.)
A kávét is mindig bögréből itta, a teát is abban szereti. Én is bögrét kapok, nincs is más odahaza. Úgyhogy csak semmi finomkodás, csapjunk a közepébe.
Ma, már amióta felébredtem – valami furcsa módon asszociálva - a Kelet-Mokalbari és Kelet-Friesland közötti mélyebb és rejtett belső összefüggések feltárásának szentelem gondolataimat. Semmire sem jutottam vele, azt leszámítva, hogy itt is, ott is Assamot isznak. Kelet-Mokalbariban ez érthető, de Kelet-Fríziában?! Ki érti ezt? Azért útközben a biztonság kedvéért vettem egy kis tejszínt a jobbik fajtából, meg barna kockacukrot (kandis nem volt a sarki boltban, de nem hiszem, hogy ez törést okozna akár anyám mindeddig töretlen lelki fejlődésében, akár az enyémben, teafogyasztási szokásaimról nem is beszélve), hátha ez segít majd. Meglátjuk.
El is készítettem az „előírásoknak megfelelően”, aztán most csak meredünk a bögrénkbe bele. A látványba beleborzongunk mindketten. Anyám a gyönyörűségtől: Még a színe is olyan mint a tejeskávé! (Oldja fel könnyedén az Assamoknál szokásommá vált „színképelemzés” során ezesetben már a kezdeteknél kialakult sorozatos „fatal error” és „repeat test” hibaüzenetek okozta lelki görcseimet.)
Finoman fogalmazva én is ettől borzongok, annyira nem az én íz(lés)világom. De nincs mese, itt, ma, de leginkább most, anyámmal, teázni fogunk, akármi is van a bögrémben, nincs hova hátrálni. Még azzal húzom az időt kicsit, hogy úgy teszek mintha azt nem tudnám eldönteni minek is örül ilyen fergetegesen: A teának, nekem, mind a kettőnek egyszerre? Jön is egyből a segítség: egy pillantás anyámra, aki máris rávetette magát a teára. Boldogan szürcsöli, én is érzem amint folyik szét benne az öröm és elégedettség, az arcától egészen le a fájós lábáig.
Veszek egy nagy levegőt, behúnyom a szemem és belekortyolok én is: Nagyanyám házi készítésű barna söre jut eszembe róla. Azt imádtuk mi gyerekek. Édes volt és habzott – ahogy egy sörnek habzani kell – mire tényleg megerjedt volna, már sose volt belőle. A felnőttek meg csak fintorogtak tőle, mint akiknek ez nem ízlik. Ezt aztán végképp nem értettük, de rájuk hagytuk. Ha egyszer nagyanyám tántoríthatatlanul sörnek nevezte, akkor nem lehetett vita. Igazi sört persze még nem ittunk soha, úgyhogy ez nem zavarta meg gyermeki lelkünk világát. Így utólag azért már én is inkább malátalének hívnám, mint sörnek, de már késő, ez már végleg megmarad „nagyanyám barna söré”-nek. A Kelet-Mokalbari pedig a „Mama kedvencé”-nek.
Az emlékek megnyugtatnak, minden baj nélkül leküldöm a maradékot is.
Vetek anyámra is, nagy suttyomban, a lebukástól kicsit félve, egy kósza pillantást. Csendes derűvel ül velem szemben, majd megszólal: Ilyet eddig mért nem hoztál?
(Most erre mit mondjak?)
Jól van anyám, eztán ez lesz.
Most pedig az ízek kedvelői és értői figyeljenek jól, mert újra csak nagyon rövid leszek, ha nem is túl változatos: MALÁTA (Mit csináljak, hozott anyagból – Assamból – dolgozok!)
- Aki ennek olvastán valami édeskés, a maga helyén egyébként nagyon kellemes ízvilágra gondol, de az eddigiek (Koomsong és Panitola) alapján ilyenkor már automatikusan és idegesen kapna a „reset” gomb felé navigációs rendszerén, hogy átprogramozza megint valami váratlan irányába, most dőljön hátra nyugodtan: semmi hirtelen irányváltás nem fog következni, akár meg is állhat, hogy tájékozódjon kicsit a külvilág ingereiről, ha mindezzel kissé öszezavartam. Aki pedig még ilyenkor is, és mindenáron piszkálni akarja, - nem bánom, tegyen úgy, és - programozza be magának a Milk Stout-ot, de a sebességet ne növelje, nehogy túlmenjen rajta olyan közel van.
Mindenkinek ajánlom, korra, nemre tekintet nélkül egyformán: Nagyon!
Azoknak meg különösen, akik azt is élvezik, ha mást örülni látnak, még ha az öröm forrása nem is az „ő teájuk”, hanem ezesetben a közös teázás maga.