Experimental Mouse
2013.04.22
21:06
Ismerkedés az Assamokkal
Assamot kóstolni csak természetes fénynél érdemes. Legjobb hely erre egy ablak mellett van, de bárhol jó a lakásban, ahol természetes fény éri az asztalt teakészítés közben. Kell hozzá még 1 üveg kiöntő (bármilyen 200-250 ml-es hőálló üvegkancsó megfelel a célra) és a legszebb, legünnepibb, inkább széles és lapos max. 100-150 ml űrtartalmú de legfőképp fehér belsejű teás csészénk, amink csak van.
Rani FTGFOP1 – Organikus
Egy nehéz nap éjszakája.
Hajnali kelés, 500 km autókázás, a hazai utak nyújtotta minden előnnyel. Tárgyalások, egyeztetések, vitatkozás, egyezkedés, nyűglődés, rohanás egész nap. Lassan éjfél lesz, aludni kéne már, mert mozdulni azt már nem bírok! Nem megy. Még mindig ezerrel pörgök, vibrálok, zizegek mint a nagyfeszültség, de közben nincs egy épkézláb gondolatom se. Csak vaktölténnyel lövöldözök eszetlenül. Olvasás? Nem érdekel semmi! TV? Rádió? Fél perc után a fejsze után nyúlkálok, hogy még utolsó erőmmel széthasogassam! – Pedig alapesetben ezek mind segíteni szoktak - (Mások ilyenkor kapkodnak nagy erőkkel az altatók után. – Aztán szépen – könnyen, gyorsan, fájdalommentesen – rászoknak, és létezni sem tudnak nélkülük. Na ez az, amit nem nekem találtak ki.) Nincs mese, kockáztatni kell! Sokkterápia valami jó kis fekete/vörös teával, oszt vagy helyből fejre állok, vagy kisütöm a nagyfeszültséget.
Jé, itt a Rani! Még meg se kóstoltam, pedig már tegnap megjött, lehet, hogy elérkezett az ő ideje? Mindegy, most ez akadt a kezembe, lássuk, mit tud! Hát nem semmi, amit tud. Érzem, ahogy eresztek le szép csendesen. „Színképelemzés” és egyéb Assam-os hóbortjaim – francba velük most - majd alvás után. Jó éjszakát!
Folytatás … 6 óra édesded, pihentető alvás után: Normál ügymenet, 3 perces áztatást követően áttölthetjük kannából az áttetsző üveg kiöntőbe, de csak szépen lassan óvatosan. Semmi kapkodás! TEÁZUNK! Hát TEÁZZUNK!
Lazán, csuklóból, elsőre jön minden, ami számomra széppé teszi Assamokat: figyelem hogyan vált át színe „rezes”-ből mély bíborvörössé, vörösborossá az áteső természetes fényben. Élvezzük a látványt, mert ez még csak a kezdet.
Egyetlen, határozott mozdulattal töltsük meg csészénket, és közben készüljünk fel a soron következő látványelemre: Amennyiben csészénk belseje porcelánfehér, a tea színe ismét rezesre vált, és a csésze fala mentén körös-körül 1-2 mm szélességben, világos, gyönyörű aranyszínű gyűrű jelenik meg. (Ha valakinek a teája nem hajlandó elsőre „produkálni magát”, akkor a leforrázott tea mennyiségén kell valamilyen irányban változtatni legközelebb. Kísérletezzünk vele különösebb gátlások, fenntartások nélkül, mert a teázás nem elsősorban az elkészítési ajánlások szigorú és maradéktalan betartásáról szól, hanem hogy nekünk élvezetet okozzon a maga módján! Megéri.)
Most pedig az ízek kedvelői és értői figyeljenek jól: Nagyanyám „utóérlelt” diós készítményei, jutnak eszembe, a bejglitől a pitén át a diós tésztáig minden. Mások, ezt lehet, hogy malátának neveznék, de csak azért, mert nem ismerték még meg azt az ízt, ami úgy keletkezik, hogy a diót egészben, hálóban, hűvös helyen tároljuk, és mindig csak annyit törünk fel belőle, amit éppen fel akarunk használni. A többi az meg ottan szépen csendesen „utóérik” a pincében. A dióbél érett, óarany színt ölt, telt ízekkel gazdagodik, de nem avasodik. (Többek között azért sem, mert mire megavasodhatna addigra már el is fogy.) Az egész úgy Karácsony tájékán veszi kezdetét, - válik igazán érezhetővé - és a friss nyári almából készült savanykás almás pitéhez még hozzá lehet csapni az utóját. Csak úgy „l’art pour l’art”, az íze kedvéért.
A Rani-ból se kell túl nagy „tudomány”-t csinálni. Inni kell. Csak úgy, l’art pour l’art … remélem, mindenki érti miért.
